Mindenki tudja, hogy cseresznyefán, de kicsit sem mindegy hogy milyen fán. A klasszikus nagy árnyékadó cseresznyefák kedvelői, most lapozzanak tovább.
Az egész ötlet még 2011-2012 körül merült föl bennem, akkor már alakítgattam a kordonos almáimat. Ez nem volt túl nehéz, hiszen alma és körte kordonos nevelésére már régóta áll rendelkezésre megfelelő irodalom, de cseresznyére még nem.
Ott, ahol a cseresznyénél is az intenzív termesztést választják, szinte kivétel nélkül az úgynevezett szuperorsó koronaformát alkalmazzák. Ez leginkább egy fenyőfa ágrendszeréhez hasonlítható. Hátránya, hogy speciális alanyt igényel, és még ezek a koronaformák sem kellően kompaktak az én elképzeléseimhez.
Az én tervem egy olyan cseresznyesövény volt, ami hosszútávon fenntartható, a magassága pedig nem haladja meg a 2 métert. Miért fontos ez? Mert kicsit sem mindegy, hogy a gondozástól a betakarításig egy létrával billegünk, vagy kényelmesen a földről állva végezhetünk el minden munkát. Nem mellékesen pedig, sokkal könnyebb megvédeni akár a rovaroktól, akár a madaraktól.
Az első évben elültettem a sajmeggy alanyokat, aztán tavasszal beoltottam őket 2 rügyes nemes vesszőkkel. Itt meg is jegyezném, nagyon fontos az alanyválasztás, és a nemes megválasztása is. Nem mindegy, hogy milyen fajtával próbálkozunk. Akit érdekel, azoknak szívesen leírom azokat a fajtákat, amik teljes kompatibilitást mutatnak ezzel a termesztési móddal. A sikeres forradás után, a 2 rügyes oltócsapokból, 2 hajtás növekszik. Ezeket ebben az évben nem bántom.Következő év tavaszán, a 2 megnőtt hajtást lekötöm az alsó dróthoz, vízszintesen.
Ebben az évben, ezekről a vesszőkről, amit nevezhetünk karoknak, előtörnek a hajtások, de csak azokat hagyom meg, amik tökéletesen fölfelé állnak. Azokat amik oldalra vagy lefelé hajtanak, tőből kitöröm. A harmadik év tavaszán ezeket a hajtásokat 2 rügyre vágom vissza, ezzel erős hajtásnövekedést akarok kiváltani.
Ezekből a rügyekből csak 1 hajtást hagyok majd meg, hogy melyiket, azt úgy fogom eldönteni, hogy a megmaradó hajtások a lehető legegységesebbek legyenek. Ezeket a hajtásokat 2-2,5 méteres magasságig fogom felengedni. Ha közben esetleg oldalhajtások nőnek, azokat 10 cm-re visszavágom.Negyedik év tavaszán már úgy kell kinéznie, mint egy sokágú vasvilla. Az oldalhajtások közül csak azokat hagyom meg, amik a karokra merőlegesek, illetve egymástól 20 cm-re vannak. A többit levágom. Ezek lesznek a termővesszők. Ezeket a termővesszőket engedem 40 cm hosszúra nőni, ezután a hegyét elcsípem. A következő években az így kialakult formát igyekszem fenntartani.
Innentől már csak fenntartó metszést igényel, azt is jellemzően zöldmetszés formájában, június végén, július elején (ekkorra már lassul a hajtásnövekedés).
Akinek van kedve hozzá, annak bátran ajánlom a kipróbálását. Talán a legfontosabb jó tanács: ne sajnáljuk használni a metszőollót!
